Takáts Sándor Szalai Barkóczy Krisztina 1671-1724 czímû könyvének ismertetése

Az eltünt magyar világ nagy asszonyai közé tartozik, a kik noi hivatásukat ép annyi erélylyel, mint okossággal és gyöngédséggel töltötték be. Nincs semmi kérkedés bennük, szeretnek ós szerettetnek, férjeikért és gyermekeikért élnek, kitüno gazdasszonyok, de a közélet iránt is van érzékök. Nem idegesek, ha a szükség kivánja, fegyverrel is megvédelmezik birtokukat és sokszor jó tanácscsal szolgálnak a közéletben elfoglalt férjeiknek. A régiek--mint Takátstól tudjuk--azt mondották az ilyen asszonyokról, hogy «jámbor asszony, jó nemzet!»

Pedig Barkóczy Krisztina labancz családból származott, de az o családjában a királyhuség a magyar érzéssel és szokásokkal jól megfért. Mint férjének hu társa, kivette részét a nagy kurucz felkelésbol is. Tisztelte, nagyra becsülte Rákóczit, a «nagyságos fejedelmet»; o is remélte egy ideig, hogy Rákóczi vezérlete alatt a magyar megszabadulhat a német uralomtól. Bemélte és óhajtotta ezt nem csupán férje elomeneteléért, nem csupán a régi magyar rendi világ feltámasztása érdekében, hanem a magyar nép kedvéért is, mely a XVII. század végén az idegen uralom alatt kétségbeejto' helyzetbe jutott. Mert Barkóczy Krisztina szerette